AZ IGAZSÁGÜGYI HIVATAL 

 

 

Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) 2005-ben jelentős lépést tett egy szolgáltató, ügyfélbarát, de egyúttal racionális és költséghatékony dekoncentrált szervezet létrehozására: átalakította a Pártfogó Felügyelői és Jogi Segítségnyújtó Szolgálat Országos Hivatalát (PJSZ) és a Központi Kárrendezési Irodát (KKI).

 

A KKI 2006. január 1-jével megszűnt, általános jogutódja a PJSZ, melynek neve Igazságügyi Hivatalra változott. Az átalakítás alapján az IRM felügyelete alá tartozó területi hatósági, szolgáltató típusú feladatok nagy részét 2006. január 1-jétől egy hivatal, az Igazságügyi Hivatal (IH) végzi.

 

Az IH önállóan gazdálkodó, az előirányzatok felett teljes jogkörrel rendelkező, országos hatáskörű, központi hivatal, irányítását és szakmai felügyeletét az igazságügyi és rendészeti miniszter gyakorolja. A főigazgató által vezetett IH központi, országos illetékességű szervezeti egysége a Központi Igazságügyi Hivatal, területi szervezeti egységként működnek a megyei (fővárosi) igazságügyi hivatalok, élükön igazgató áll.

 

Az IRM felügyelete alatt működő szervezet tevékenységi köre folyamatosan bővült, 2007. január 1-je óta az IH hat szakterületért felel:

pártfogó felügyelői tevékenység

büntetőügyekben alkalmazható közvetítő tevékenység (mediáció)

jogi segítségnyújtó tevékenység

áldozatsegítő tevékenység

kárpótlási, kárrendezési tevékenység

lobbitevékenységről szóló törvény végrehajtása

 

 

 

 

I. Pártfogó felügyelői tevékenység

 

A 2003. július 1-jei intézményi reform során létrehozott Pártfogó Felügyelői Szolgálat egy szervezetbe integrálta a ’70-es évek óta külön rendszerben működő, a fiatalkorú és a felnőtt korú elkövetőkkel foglalkozó pártfogói tevékenységet.

A Pártfogó Felügyelői Szolgálat célja, hogy a pártfogó felügyelő a büntetőeljárás és a végrehajtás folyamatában kellő súllyal legyen jelen, és közvetítői szerepet lásson el az elkövető, valamint az áldozat és a társadalom között, ezáltal csökkentve a bűnismétlés veszélyét és fokozva az elkövető társadalmi reintegrációjának esélyét. A pártfogó felügyelettel megerősített büntetőeljárásban az alternatív szankciók (például vádemelés elhalasztása, felfüggesztett szabadságvesztés, közérdekű munka, próbára bocsátás) alkalmazása hosszú távon lehetővé teszi a börtönnépesség csökkenését.

 

A Pártfogó Felügyelői Szolgálat az alábbi feladatokat látja el:

• az ügyészségi és bírói döntéshozatal előkészítése kvázi szakértői tevékenység keretében (környezettanulmány, pártfogó felügyelői vélemény készítése);

• az alternatív büntetések végrehajtása, felnőtt- és fiatalkorú elkövetők pártfogó felügyeletének ellátása;

• a közérdekű munka büntetés végrehajtásának felügyelete és ellenőrzése;

• a szabadulás előkészítése érdekében végzett börtönpártfogás, szabadulás után önkéntesen igénybe vehető utógondozás;

• büntetőügyekben alkalmazható közvetítő tevékenység (mediáció).

 

 

A büntetőügyekben alkalmazható közvetítő tevékenység (mediáció)

 

Az európai uniós előírásoknak megfelelően az Országgyűlés 2006-ban – a büntetőeljárásról szóló törvény módosításával – elfogadta a büntetőügyekben alkalmazható közvetítői tevékenység (mediáció) magyarországi bevezetését 2007. január 1-jétől kezdődően.

 

Ennek alapján főként kisebb súlyú (személy elleni, közlekedési vagy vagyon elleni) bűncselekmények esetén, a büntető igazságszolgáltatás egy olyan jogintézményt is alkalmazhat, amelynek fő célja a sérelem helyreállítása, a sértett érdeksérelmének orvoslása, nem pedig a jogszabálysértés megtorlása. A közvetítői eljárás középpontjában a sértett áll, míg az elkövető szembesülhet tettének következményeivel, felelősséget vállalhat a cselekményéért, és lehetőséget kap annak jóvátételére.

 

A sértett és az elkövető önként vehet részt a mediációs eljárásban, ahol közösen dolgozzák ki azt a megállapodást, hogy az elkövető milyen módon állítsa helyre az általa okozott kárt. A sértett az eljárásban képviselheti valós igényeit és befolyásolhatja azt is, hogy az elkövető milyen módon feleljen a bűncselekményért.

 

A mediáció során a terhelt valós „tevékeny megbánást” élhet át, és saját lehetőségeit is figyelembe véve teljesíthet. Ha mindez sikeres, lehetőség van a büntetés korlátlan enyhítésére, de bizonyos esetekben az eljárás megszüntetésére is.

 

A terhelt, a sértett és az egész közösség számára előnyt jelent, hogy a közvetítői eljárások hozzájárulhatnak az igazságszolgáltatás és a büntetés-végrehajtás tehermentesítéséhez és az eljárások gyorsabb befejezéséhez. 

 

Az elkövető és a sértett közötti közvetítői eljárást az erre külön képesítéssel rendelkező pártfogó felügyelő folytatja le az ügyészség vagy a bíróság határozata alapján, illetve ő ellenőrzi a megállapodásban foglaltak végrehajtását is.

 

II. Jogi Segítségnyújtó Szolgálat

A Jogi Segítségnyújtó Szolgálat tevékenységének első négy évében peren kívüli ügyekben nyújtott segítséget a szociálisan rászorulók számára, 2008. január 1. napjától azonban a jogi segítségnyújtással kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló 2007. évi CLI. törvény az intézményrendszert továbbfejlesztette: e határidőtől kezdődően a polgári és büntető eljárásokban pártfogó ügyvédet a továbbiakban már nem a perben eljáró bíróság, hanem az Igazságügyi Hivatal biztosíthat.

A Jogi Segítségnyújtó Szolgálat a feladatait az alábbi területeken látja el:

• Hatósági tevékenység keretében támogatás iránti kérelmek rászorultság alapján történő elbírálása, engedélyező, elutasító határozat meghozatala, a jogi segítőnél igénybe vehető óraszám megállapítása.

• Az engedélyező határozattal, a jogi segítői hálózaton - a Központi Igazságügyi Hivatallal szerződött ügyvédeken, közjegyzőkön, jogvédő szervezeteken, jogklinikákon - keresztül a támogatás igénybevételének biztosítása (okiratszerkesztés, beadványkészítés, tanácsadás).

• Az egyszerűbb megítélésű ügyekben - határozathozatal nélkül - a hivatal munkatársai tanácsadást, tájékoztatást nyújtanak, illetve felvilágosítást adnak hatásköri, illetékességi kérdésekben.

• Határon átnyúló jogviták esetében az Európai Unió állampolgárainak rászorultság alapján támogatás biztosítása jogaik érvényesítéshez.

• A polgári eljárásokban a felek, míg a büntető eljárások bírósági szakaszában a sértett, magánvádló, magánfél, egyéb érdekelt, és a pótmagánvádló pártfogó ügyvédi képviseletét (illetőleg a pótmagánvádló személyes költségmentességét is) a jogi segítségnyújtó szolgálatok engedélyezik.

A 2008. január 1. napjától hatályos módosításnak lényeges vonása, hogy az ügyfél a jogi segítői körből önmaga választ és hatalmaz meg pártfogó ügyvédet, az ezt megelőző több évtizedes gyakorlat szerinti kirendelésre csak kivételesen kerülhet sor. Ugyancsak jelentős változás az is, hogy a pártfogó ügyvéd díjazásának forrása már nem a bírósági költségvetés, hanem az Igazságügyi Hivatal által kezelt költségvetési célelőirányzat.

 

 

III. Áldozatsegítő tevékenység

 

Napjaink büntetőpolitikájának egyik kiemelt feladata a bűnözés okozta káros hatások csökkentése és a bűncselekményeket elszenvedők társadalmi, erkölcsi és anyagi sérelmeinek enyhítése. Az államnak kifejezésre kell juttatnia, hogy a társadalom, a közösség szolidáris az áldozatokkal. Magyarországon évente átlagosan 230 ezren válnak bűncselekmény áldozatává. Az áldozatsegítés azt a célt szolgálja, hogy az áldozatok és a közvetlen környezetükben érintett további 500 ezer ember traumáját enyhítse, biztonságérzetét javítsa.

 

Magyarország az Európai Uniós elvárásoknak megfelelően, 2006. január 1-jétől megreformált és kibővített módon biztosítja az áldozatok segítésével és az állami kárenyhítéssel kapcsolatos feladatok ellátását.

 

Valamennyi áldozatnak ingyenes tájékoztatás büntetőeljárásbeli jogairól és kötelezettségeiről, testi, lelki, vagyoni kárának enyhítésére szolgáló lehetőségekről.

Az áldozat számára – méltányossági döntés alapján – azonnali pénzügyi segély megállapítása.

 Az áldozat számára az alapvető jogai érvényesítéséhez szükséges jogi tanácsadás és konkrét segítségnyújtás biztosítása.

Az áldozat számára – rászorultság alapján – ügyeinek további intézéséhez, a jogi segítségnyújtó szolgálaton keresztül szakjogászi segítség biztosítása.

Szándékos, erőszakos bűncselekmények áldozatai számára – rászorultság alapján – kárenyhítés megállapítása.

 

 

 

IV. Kárpótlási, kárrendezési tevékenység

 

A rendszerváltás után halaszthatatlanná vált a különböző típusú állami bűnök következtében sérelmet szenvedetteknek – a nemzetgazdaság teherbíró képességétől behatárolt – részleges kárpótlása. A társadalmi igazságtalansággal okozott személyi és vagyoni károk méltányos és részleges megtérítésére irányuló jogalkotási folyamat történelmi jelentőségű volt. A magyarországi kárpótlás története 1989-ben kezdődött, amikor a magyar állam megkövette az emberi jogaikban sérelmet szenvedetteket, majd törvényt alkotott az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról és 1990-ben létrehozta a Kárpótlási Hivatalt, amely a kárpótlási államigazgatási munka kezdetét jelentette.

 

Főbb kárpótlási feladatok: 

 

• Személyi kárpótlás: a szabadságuktól vagy az életüktől politikai okból 1939-1989. között jogtalanul megfosztott személyeket, illetve hozzátartozóikat az állam életjáradékban, egyösszegű kárpótlásban vagy kárpótlási jegyben részesíti. A kárpótlási folyamat még nem zárult le: az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvényben meghatározott határidők ismételt megnyitásáról szóló 2006. évi XLVII. törvény alapján a jogosultak 2006. december 31-ig nyújthatták be kárpótlási kérelmüket. Kárpótlás munkaszolgálat teljesítése, illetve kényszermunka, deportálás vagy a magyar hatóság politikai önkénye során elszenvedett életelvesztés miatt jár.

 

2006. december 31-éig, mintegy 95 ezer kérelem érkezett a hivatalhoz, melyek feldolgozása folyamatos.

 

• Vagyoni kárpótlás: az állam részleges kárpótlásban részesítette azokat, akiknek tulajdonában az 1939-1949-ig, illetve 1949-től alkotott jogszabályok alkalmazásával igazságtalanul okozott kárt. A kárpótlás kárpótlási jegyben, illetve mezőgazdasági vállalkozást támogató utalványban járt, melyeket jellemzően termőföldárverésen hasznosíthatták a jogosultak. A jövőben még közel 80 árverés megtartása várható. Vagyoni kárpótlás iránti kérelmet 1994-ben lehetett utoljára benyújtani.

 

• A kárpótlási folyamat maradandó értékű iratainak archiválása.

 

 

 

 

V. A lobbitevékenységről szóló törvény végrehajtása

 

 

A közhatalmi döntések befolyásolását célzó törekvések, illetve érdekérvényesítés nyilvánosságának biztosítása érdekében az Országgyűlés megalkotta a lobbitevékenységről szóló 2006. évi XLIX. törvényt. 2006. szeptember 1-jétől csak nyilvántartásba vett természetes személyek és szervezetek folytathatnak lobbitevékenységet, amelyet a törvény megbízás alapján, ellenérték fejében folytatott tevékenységként határoz meg.

A nyilvántartásba vett lobbisták tevékenységükről negyedévente kötelesek beszámolni, míg az érintett közhatalmi szervek szintén negyedévente tájékoztatják a hivatalt a náluk folytatott érdekérvényesítésről.

 

A hivatal lobbitevékenységgel kapcsolatos főbb hatósági feladatai: 

 

A lobbisták, lobbiszervezetek nyilvántartásba vétele:

határozathozatal a nyilvántartásba vételről, törlésről;

lobbiigazolvány kiállítása;

a nyilvántartás közzététele, a nyilvánosság biztosítása.

A lobbisták és a lobbitevékenységgel érintett közhatalmi szervek negyedévenkénti tájékoztatóinak összevetése, eltérő adatok esetén a tényállás tisztázása, a tájékoztatók közzététele, a nyilvánosság biztosítása.

Nyilvántartásba vétel nélkül folytatott lobbitevékenység esetén bírság kiszabása.